Gyűlölöm a kertet, ami házad körül virul
Gyűlölöm a selymet, ami derekadra simul
Szívem kamráiban ott van a sok rőzse
Felgyújtom, hogy égjen - vígan - ne felejtse!
Vidámság és szellem a gyűlölet titka
Bár a sziporkázó jókedv ebben ritka
Féktelenség? Dehogy is, tanúsított mérték,
Fog, mint nedves időben a kiégetett lábfék.
Boldog ki gyűlöl, és lepkékről álmodik,
Így préseli szárnyaikra ropogós sorait:
“Légy izzó és szabad, mint másik véged - a szerelmes,
a méreg gyengülését soha ne siettesd.
Egy kis kanálnyi plazmát lopjál a hüllő parázsból,
Éltető lángját majd viszontlátod máshol”
Megtorpant a világ végén és belenget a Mélybe
Médeát a gyerekgyilkost a boldogság utolérte
Kellér Dezső: Szeretem a kertet
http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=19569&showstart1403=110
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése