Nyírfalvi Károly: Visszatér

horvátországban polgárháború
egy utópia romjain
lelő a szomszédod lelövöd a szomszédodat
Horváth Elemér

nyugodt kertek alján loptuk a szőlőt
csorgott le az édes lé
nyugodt kertek alján füst szállt a szánkból
az első együtt szerzett szál

béke és háborúság a lélekben
fapuskákkal és mással játszottunk
tévében néztünk háborút
valahol mindig zajlott a front

sosem tudtuk melyik a jó oldal
elhinni mit kell és mi a valóság
a napsütött grundokon
az ellenfél lassan ellenséggé változott

ha megnyílna befogadna a föld
nyugodt kertek alján elfeküdnék
akár a múlni készülő nyár
avar nyomulna arcomba

nem szégyellném emlékeim
a helynek nyoma sincs már
a könnyek elapadnak
a mezőt felszántják

nem kell mesélni tovább
többet nyugodt kertekről
a fegyvereket újra gyártják
a frontok újra épülnek

kisemmizett lelkek játszanak mások életével
és felgyulladnak a képek
hogy ne legyen múlt emlékezés
mennyi gonosz erő rejlik egyetlen szóban

háborúság minden fronton
más hírekre vágyunk mind
emlékezni sincs kedvünk
mikor nyugodt kertek alján


a pusztítás árnyéka vetül a
legártatlanabb mozdulatokra is
befejezetlen mert visszatér