Holczer Mónika: Zacc

A Zaccot inni keserű
Képem örökké savanyú
Inni és inni hagyni
Embernek maradni

A Zaccot inni kéj nekem
Leönteni bátran mindenem
Átitatni magam a feketén
Látva a zaccok seregét

Raboskodva feketén
Élő harcos seregély
Megkötözve lábait
Csapongó karmait.

A világos test korlátain
Nyugszanak csendes vágyaim
Hitem, erős kábulat
Tudom itt nincs kárhozat.

Az eltemetett állati
Ösztön marad távlati
Regula, törvény eltemet
Birtokolni ezt nem lehet.

Lelkemnek e lét is elég
E versezet bennem ég
A mámort zaccal üti el
Mely keserűen lepi el.

Megnyugszik e földben len
Fenn az égben megpihen
Forrás oltja szomját bent
Zacc uralkodik idelenn.

Van lugas, mely árnyat ad
De zacc van a fű alatt
Ide benn, mindig béke van
Oda kinn a zacc hamva van.

Haraptam az élet kenyerét
Vágyam békében esni szét
Könyveimet beburkolom
Selyem párnán altatom

A Csendes álmom,eladom
Nem fog hajolni derekam
Háborúra egy feketét
Iszok, s nézem a kanapét.

Üres szoba vörös rekamé
Kavargatom a zaccokat
Mennyi halott zacc darab
Keserű fekete sóssal keverve

Ülök a földön remegve
Háborút lassan elkeverve
Béke száll a padló szálaiba
S ömlik a zacc a lukakba.

Komjáthy Jenő: Dac
http://www.mek.oszk.hu/00700/00739/00739.htm#142