Major Magda: Messze egymástól

Mentem az utcán. Ezúttal a szemem
legalább próbáltam kinyitni,
és megdöbbentem, hogy ott mit látni.
Ó, ember, kedvesem, mit is teszel?!

Egyedül hagyjuk egymást a világban.
Nem nézünk semmit, mert ránk sem tekintenek.
Aztán az egyik ordít: „megöllek titeket!”
Ő is olyan, mint mi, csak most hangosan.

E percben bennünk is sikolt a sötét.
Csendesen, de nagyon fájdalmasan.
Magányunk karcolja szívünk felszínét.

A pillanat elmúlt, mindenki halad.
Már nem emlékszünk, mi volt a villamosban.
„Az élet meg nem áll” - ez, ha kérdem, a szavad.