hommage R.M.
bolond ki azt mondja, már nem lehet soha.
mert lehet. az ember bizony hogy ostoba.
mert eddig is tűrte, és tűrni fogja még,
mert bárgyún elhiszi, oltalmat ad az ég
a gonoszság ellen. mi ott van mindenütt.
isten, ha valaha volt, mogorván elkerült
mindent, mit ember emberrel megtehet.
a poklot képzelte így. az összegyűrt szemek
rémületébe árkolt tettekre szabadult
tetteken csorog ma is mészként a szürke múlt.
ha hinni tudnám, mit nem, nem csak magamban hordom,
amiért érdemes még, hogy legyen bennünk otthon
a jó. félve írom ezt egy vízparti verendán,
míg lent a kerti padnál hűl ki a szilvalekvár,
s az őszi csendbe halkan betévedt méh zönög.
azt hinné itt az ember, a béke már örök
időktől fogva van, és nem háborítja más,
csak a méh, s a stég lábán vergődő csobbanás.
ócska hitébe züllik a züllött képzelet,
morgom magamnak vádlón, s gyűrötten ébredek.
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
http://mek.oszk.hu/01000/01018/01018.htm#cim67
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése