Kántor Zsolt: Bújócska egymásban

Reflektálás Kányádi Sándor Háborújára

Rezgő Éva volt az én osztálytársam, ráadásul, a szomszéd lakásban,
Debrecenben, a Kálvin téren, a szőrme üzlet fölött, ami az övéké volt,
gyönyörű hosszú barna hajjal, barna szemekkel,
a szemöldöke is pici prém, másutt is csupa bunda, forró, sűrű pihéi
fényesen ragyogtak, amikor a strandon sokáig néztem a napozó tetőteraszon.
Gazdagok voltak és nyughatatlanok, a szülők folyton veszekedtek,
az apa felfuvalkodott kereskedő, a hetvenes évek gebinese.
Ladával, Lenin-sapkában, bekölnizve, csalta a nejét,
aki könyvelőként a nagy házban( megyei tanács) középvezetői
beosztásban szenvedett.
Olykor elmentem otthonról, mert nem bírtam hallgatni,
ahogy marták egymást Éva felmenői. Iszonyú háború volt,
lecigányozták egymást, tolvaj, bitang, vérszopó elit, mondta rájuk apánk,
aki szintén házasságtörő volt. Tudtam, mert anyám megbízásából
én nyomoztam utána.
Egy forrónyári, szünidei napon Éva átrohant, őse bírta.
Kért, menjek le vele a szőrme üzletbe, csináljuk együtt a babcsíráztatást,
tizenhárom évesen, addig alig állt szóba velem, de most megtört a jég.
Átvettem a szebb melegítő gatyám és rohantam, le a csukott boltba.
A szülei már a tányérokat vagdosták a falhoz. Nagy jelenet volt.
Éva hozott nekem is babszemeket, kis fém dobozkákba,
vizes vatták közé dugdostuk a tarka magokat.
A belsőraktár asztalán helyeztük el a fészkeket majd bekapcsoltuk a magnót.
egy babszem a szoknyájára, az ölébe esett, én utánakaptam.
Valami fehér szikrázott a szemében.
A kezemre csapott, hova gondolsz? Oda még a fiúm se teheti a kezét.
De mindegy, hagyom, hogy elvedd! És engedte, ahogy fölemeljem a krepp
szoknya ráncai közül a babot és a csészéjébe tegyem.
Majd hirtelen ötlettől vezérelve, a combját is végigsimítottam.
Akkor lekapcsolta a raktárban a villanyt.
Maj simogattuk egymást egy órán keresztül. Én a bundákat, a forró, sűrű pihéket,
csak csókolóztunk és minden helyet megismertünk, amit még nem hódított meg
a fenti hadviselés. Rezgő Éva, onnantól kezdve a barátnőm lett.
Majd a gimnáziumot Pesten járta és rá egy évre meghalt.
Vonat alávetette magát, amikor megtudta: az édesanyja felvágta az ereit.

Kányádi Sándor: Háború
http://mek.niif.hu/02600/02673/html/vers0401.htm