Csőre töltve vár a háborús pokol,
egy mozdulat és elszabadulhat vadul.
Ordítana a láng, szikraként pattogna a lég,
bömbölne a táj, szédülten zuhanna az ég.
Nem, nem halhat meg a Vigyázó élet!
Nem verhet a földön a borzalom tanyát!
Építsünk otthont e békétlen Földre,
- zsendüljön az élet tavaszi zöldbe!
Ki örülne a tarka virágnak?
Ki adna nevet a névtelen világnak?
Kire hullna a fény, az árnyékot oldó?
Kiben ébredne visszhangzó dallá a szó?
Kit melegítene a szél-szította parázs,
ha velünk pusztulna minden akarás,
minden jó szándék, minden csepp remény.
Kinek lenne hamu-létünk főnyeremény?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése