Hol a régi, jó háború,
amikor mindenki csak ölt,
s ha úgy hozta a honfibú,
elővették a zord ökölt,
megittak néhány pofa sört,
aztán mindenki ölre ment,
egymást rúgta, pofozta, sőt!
A jó háború hova lett?
Ma már az ember legbelül
gyilkolja halomra magát,
ha rátipornak, seggre ül,
bosszúja nem ismer határt.
Pedig hát eleget zabált,
a szőlőfürtöt ette meg,
Szilveszter fürtjét. Hát nahát,
a jó háború hova lett?
Ó, jaj, a régi szép idők!
Siratjuk mind a bájait,
még udvarlunk, habár a nők
pinákká váltak már ma itt.
Tesszük a szépet, elvakít
vágyunk, tartalék sereget
toborzunk támadásra így.
A jó háború hova lett?
Adjatok kést most, s hirtelen,
ha majd fölöttem repülők
zúgnak, átszúrom légterem,
az ózonlyukra ráülök,
kezemben jáspis, főtt csülök,
csámcsogva ontom belemet.
A napalm pirosra sütött:
a jó háború odalett.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése