Mélyen a sárba süpped a lábunk,
Felcsap a víz, az arcomat éri;
Puska a vállon, s a kora téli
Szélben a lélegzet ködös álmunk.
Vonszol a lélek sok puha testet
„Menni, de meddig” – senki se kérdi,
Tesszük a dolgunk, túl lehet élni,
Túl sokat eddig senki se vesztett.
Mert mi a túl sok? Senki se tudja.
Négy falu vagy tán kétezer ember?
Háború van, mindegy, ki van útban,
Ölni felér egy győzedelemmel.
Ésszel az ember messzire futna,
Élni… Csak élni: Azt soha nem mer.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése