Czékmány Sándor: cetlik az iskolapadból

a háborúzás az a megfoghatatlan igazság, amiből vakon
gyűrűzik kifelé az élet. vagy amibe. ezt pontosan nem lehet
megállapítani. bár sokan próbálkoztak azzal, hogy rögzítési
pontokat keressenek benne. amiken keresztül ugye. vagy
amikre felszúrva tisztán kivehető lenne a háború milyensége.
a háborúzás nem igazán jellemző az állatokra. kivéve talán
egyes csimpánzhordákat, és persze a hangyák szabad portyázásait.
ahol is a totális győzelemre törekvés a menő. letörni minden
ellenállást. sőt. nem hagyni kibontakozni semmiféle ellenállást.
minden szembejövővel végezni. ha épp egy harcostársam jön
szembe velem, mert már végzett a maga posztján, és a diadaltól
mámorosan óvatlanul felém caplat, hát vele is. tehát. a háborúzás
más állatfajoknál alig jött divatba. eddig. persze, hol van még
az evolúció vége. mert a kakukkfióka viselkedése is egyfajta
háborús magatartás. és felfogható lenne háborús okként is,
ha valami csoda beiktatásával esélyegyenlőséget latolgathatnánk.
de most foglalkozzunk inkább az említett evolúció jelenlegi csúcs-
képviselőjével, akinek kizárólagos joga a tudatosan megválasztott
ellenség. ahol, valami misztikus okból, ellenségként
kínálhatja fel magát. ugyanis a modern háborúk indítéka
többnyire nem a zsákmányszerzés. ha van is valamiféle
anyagilag kimutatható haszna a győzelemnek, az elsikkad
a háborúk civilizációs hozama mellett. bármilyen háború
csakis és kizárólag akkor kap értelmet, ha ez a hozam meg-
jeleníthető a tömegkommunikáció szintjén. egy háborúnak
akkor van jelentősége, ha el tudom hitetni magammal, hogy
jelentősége van. többféle háború létezik. de ritka az, amit ne
isten nevében indítanának el, hogy aztán úgy tüntessék fel,
mintha isten csapásaiként kellene elviselni a háború kellemetlen
velejáróit. mert vannak. és ezek között a halál a legkevésbé
kellemetlen. persze, csak akkor, ha nem számolunk az odáig
elhúzódó élet odáig elhúzódásával. a háborút ennek ellenére
sokan szeretik. ezeknél lényegesen többen vannak, akik nem,
de nekik nincsenek fegyvereik. illetve, egy idő után vannak.
legszívesebben azok ellen használnák, akiktől kapták, de
nem tehetik, mert meg kell védeni vele magukat az addigra már
kiszemelt ellenségtől. akikről eddig nem is tudták, hogy
ellenség. de most, mivel már nálunk is, és náluk is van fegyver,
halálbiztosan be tudjuk azonosítani egymást. persze, vannak
igazságos háborúk is, ha ezt a szót, hogy igazság, vonatkoztatni
merészeljük az olyan mutációs zsákutcára, mint az emberi
természet. például igazságos, ha meg kell védeni identitásunkat,
értsünk ez alatt bármit, amiről csak akkor derül ki, hogy
mekkora baromság volt, ha történetesen elveszítjük a háborút.
de akkor nagyon ki fog derülni. és onnantól kezdve mindenki
utálni fog bennünket. még azok is, akik addig nem. mint
például mi. annyira, hogy készek leszünk miatta egy újabb
háborúra, remélve, hogy meg fogjuk szeretni magunkat benne.