Nyírfalvi Károly: Palimpszeszt

Oly korban élek én e földön,

mikor az ember úgy elaljasul,
hogy önként, kéjjel öl, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hisz s tajtékzik téveteg,

befonják életét vad kényszerképzetek.

Oly korban élek én e földön,

mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló a hős,

s ki néma netán, csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölik, akár a pestisest.

Oly korban élek én e földön,

mikor ki szót emel, az bujdokol,
s rághatja szégyenében ökleit,

az ország megvadul s egy rémes végzeten
vigyorog vértől és mocsoktól részegen.

Oly korban élek én e földön,
mikor gyermeknek átok az anyja,
s az asszony boldog, ha elvetél,
az élő irigyli a férges síri holdat,

míg habzik asztalán a sűrű méregoldat.

Oly korban élek én e földön,

mikor a költő is csak hallgat,
várja, hogy talán megszólal újra,
mikor elhallgatnak a fegyverek,

de akkor minek már és kinek?

Radnóti Miklós: Töredék
http://mek.oszk.hu/01000/01018/01018.htm#cim64