Hétről hétre elszántan háborúzunk.
Markunkban zsebkendő, zsebünkben kés.
Mondd, éretlen harcaink meddig vívjuk?
Míg eltörik valami, ütve kicsiny rést
Az elme határán, hol átléphetünk
A folytonos csaták mezejére, hogy
Ne legyen egyetlen nyugodt hetünk,
Míg az időnk egyre, csak egyre fogy…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése