Koosán Ildikó: Béke!

Naponta dúl a harc,
s azt mondod béke?
Kudarcra új kudarc,
s azt mondod béke?

Te így látod, ő másként,
ellenségedet társként
viseled, összezárva
úszol a szennyes árba,
s azt mondod béke?

Ököljog, drog, bilincs,
s azt mondod béke?
Imádság, haszna nincs,
s azt mondod béke?

Fejek homokba dugva,
felettük hajt a dudva,
düh, harag hömpölyög,
félrebicsaklott ösztönök,
s azt mondod béke?

Kenyérharc, utcazaj,
s azt mondod béke?
Bábeli hangzavar,
s azt mondod béke?

Csont-bőrré sorvadt testek,
munkádért nem fizetnek,
barátból ellenséged,
véredbe nő a méreg,
s azt mondod béke?

Hazug a kor, hamis,
s azt mondod béke?
Szállj szembe magad is,
s mond azt, hogy: Béke!

Elég, elég a harc!
S ennél még többet akarsz:
Ne legyen rom a világból!
Terjed a tűz, ha lángol…
S mond azt, hogy: Béke!