Nyüvi testünket annyiféle kór,
ragacsos ujjú gond, riadt betegség,
a múlt gyötrelme, hit, istentelenség,
égig nyújtóztat, földre ránt e kor.
Szelídül-e világunk valahol?
A lét bűnére létezik-e mentség,
hogy űrbe küldött álmaink kimentsék
az összeomló Olympos alól?
Fehér virág az emberek kezében:
ma szépen ölnek, szépen vesznek éhen,
nyíló erőszak, hervadt irgalom.
Csöpp menedék a mindenség ölében:
fehér virág az emberek kezében
egy feketére rémült csillagon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése