Nézd kik sírnak, kiabálnak,
át a folyón, át a falon,
élnek-halnak, félbe válnak,
ki ott reked a túloldalon,
talán nevelte, talán szülte,
áll az idegen az idegenben,
ki azt a drótot, szöget küldte,
verte, tűrte, soha csendben
nem lehet már, Rómeót és Júliát,
szeretők közé az éket:
üldözött vad, ölelő kart, unokát,
tépte szét előítélet, mánia, a párt,
az egyetlen menedéket,
a Fiút és Máriát. Nincs arra szó.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése