elmúlik ez is majd, mint ahogy a többi.
békéjét az isten majdcsak belém önti.
isten klozetjeként verem szét a reggelt.
vagy a reggel ver szét, mindegy, ez is eltelt,
mondanám, pedig hát, még javában marja
segge a szám szélét, ez is olyan fajta
kiben nincs szemérem, akár egy rossz kurva
tűrök tőle mindent, az isteni turha
csordogál rendesen, kimarja a gégém,
le is okádom majd magam a legvégén.
jogos magányomat zavarja a lármád.
egy hét mániádnak itt hagytad a szennyét.
ennél, már megbocsáss, jobb nekem a nemlét.
könyörülj hát rajtam, más bolygóra járj át.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése